Itt találhatóak a verseim.
A #-el jelölt versek megjelentek egy kötetben.
A ##-el jelölt vers 1. helyezést ért el egy nagykanizsai vers író pályázaton.
Árny
A szétáramló cigarettafüst mögött
egy alakot elsuhanni látok,
szememet az alkoholgőz csípi
s én az alak után vágyok.
Egy sötét sikátorba űzöm
csak az öreg hold világít,
s az árny megint elsuhan
esti fürgesége ámít.
A hatalmas téglafalak közt
magányosan, egyedül állok
s a forgalmas sugárút zajától
rádöbbenek,csak hallucinálok.
Álmok
Szilveszter közeleg,
hol fordul egy század,
a hideg tél meglátogat
minden egyes házat.
Mindenkit megtalálni
ez az ő nagy vágya,
van akit nem lep meg
hisz van otthon kályha.
De van aki nem várja,
mert nincs otthon fája,
s nem melegíti fel
a kandalló lángja.
Élt egy fiú
az árvák házában,
elvándorolt messze
az összes álmában.
Álmodott színpadot
hol színészekkel játszott,
de a csillagok fényétől
a fiú nem látszott.
Nem volt puha ágya
s feje alatt párna,
de nem élt egyedül,
mert volt álma.
S élt egy fiú
fehér palotában,
gazdag volt nappal
s az éjszakában.
Hatalmas sültek
aranyozott tálban,
azt látta nappal
mit más álmában.
Puha volt ágya,
s puha volt a párna
mindene megvolt
kivéve az álma.
Telt-múlt az idő
a fiúk felnőttek,
gazdag, s árva,
mindkettő felnőtt lett.
Változtak mind,
az idő elszaladt,
a pénz elfogyott,
az álom megmaradt.
A vágy immáron
valósággá lett,
s megvetve él,
ki eddig megvetett.
Valóra vált,
az árva fiú álma,
színpad,otthon
s van már családja.
Szerény hajlék,
nélkülözés nincsen,
a szeretet, túltesz
minden egyes kincsen.
A fiú férfi lett,
most már nem árva,
színész lett belőle
teljesült a vágya.
A gazdag fiúnak
most sincs még álma
vágyak nélkül
az utcákat járja.
Hajlékot keres
mert nincsen háza,
vagyona elfogyott
s elveszett családja.
Nem volt célja,
most már bánja.
Álomra vágyik,
s magát szánja.
Ismét szilveszter,
elmúlt fél század,
a hideg tél meglátogat
minden egyes házat.
Mindenkit megtalálni
ez az ő nagy vágya,
hol eddig fáztak,
van ott már kályha.
De van aki nem várja
mert nincsen már fája,
elveszett mindene,
így született álma.
Ha kisüt a nap (#)
Bús, borús felhők az égen,
Mikor látom az eget
Újra, mint régen, kéken
S mikor ragyog a nap,
Sugarait ontva
Mikor új erőre kap?
De a sugarak belefáradtak,
Csak egy maradt,
De az dacol, akár a had.
Olyan, mint a magyar, árva
S egyedül áll
Jobb sorsra várva
S egyszer csak kisüt a nap,
A bús felhők közül
S a magyar is erőre kap
Nem lesz többé árva
S megtiport
S nem lesz bilincsbe zárva
Ahogy a többi sugár
Visszaszáll, úgy jön vissza
A négy elszakított táj
S ez nem kavar majd, hatalmas port
Mert a miénk lesz,
Mert a miénk volt!
Hét
Hétfőn hajnalban Hortobágyra hívtak,
kedden kakaskukorékolásra keltem.
Szerdán szomorú szamócát szedtem,
csütörtökön csendes csendéletet csentem.
Pénteken pufogtam pártatlan proletárral,
szombaton szeplős szellőket szemléltem.
Vasárnap vásárban vargányát vettem,
eltelt egy hét,s én mindent megéltem.
Megy tovább minden, hétfővel,
keddel, szerdával, csütörtök, péntekkel.
Tanulunk, s haladunk tovább, napokkal,
hetekkel, hóval és évekkel.
Karácsony
Karácsony,
a szeretet ünnepe,
de vajon
mindenkinek szeretett ünnep-e?
Csak akkor az,
ha szívből gondoljuk a dolgot,
nem az érték a lényeg,
csak,hogy legyél nagyon boldog.
Fehér karácsony,
fehér a háztető,
az igaz ajándék
pénzbe nem mérhető.
Színes szerelem
Szintelen világban élek
nem találom helyemet,
de szint vittél életembe
mikor megláttam szemedet.
A szemedbe nézek, türkiz
mint a bársony barka,
eddig nem voltak színek,
s most minden tarka.
A mosolyod is színezi
a kifakult világot,
attól látom igazán
pirosnak a virágot.
Pirosnak a rózsát,
mit neked adok,
s cserébe ezernyi,
újabb színt kapok.
S talán a szívedet
ajánlod nekem,
melyben a világ
összes színét lelem.
Ragnarök
A viking, harcos,
sok csatát átvészel,
s az igaz harcos
csatában vész el.
Kit ágyban ér a halál
nem várja Valhalla
s nem száll fölötte
varjak hada.
A varjak képében
Valkűrök járnak,
a dicső harcosért,
alá szállnak.
Harcost gyűjtenek,
Odin oldalára,
kész legyen serege
a végső csatára.
Ráérek (#,##)
A nap fenn járt
az égen , délidőben.
Sokan voltak a hegyen
ilyen szép időben.
A szomszéd idős ember
elvégzett minden dolgával.
A sötét pincében sok hordó
csordultig volt borával.
A legkisebb hordóhoz ment
majd a hébért megszívta,
a bort pohárba öntötte,
Azután lassan megitta
Bement a kamrába
kézbe vett egy ásót
kiment a birtokra
és egy gödröt ásott.
Kis diófát tett bele
két ráncos kezével
bekerítette, nehogy
elsodorja ekével.
Mikor találkoztam az öreggel
megkérdeztem tőle:
Minek ültette a fát,
s mi lesz majd belőle
Így felelt nekem,
a szemembe nézve,
koporsó lesz az
ha életemnek vége.
Őszinte szóval mondtam,
várhat még sok évet
s így válaszolt nekem
hiszen még ráérek.
Kör
Egy önmagába visszatérő görbe,
ilyen alakú például a bögre,
ha beleesel, haladsz csak körbe-körbe,
s ettől szorul a kezed ökölbe.
Te benn ragadsz a falának dőlve,
a világ felé hangosan bömbölve,
madárnak néz, csal ő tőrbe,
s kiáltod hangosan az ördögbe.
Kicsiny falum kis harangja (#)
Egy kis faluban, a templom tornyában
Réz harang áll, egy szál magában
Hangosan, vidáman meg-megkondul
Hangjára az egész falu összetódul
Mindent ő jelez, reggelt, kezdődik a munka
S ebédre is ő hív itt a kis falunkban
Megkondul akkor, mikor mise kezdődik
Vagy ha a templomban az ifjú pár rejtőzik
Megszólal akkor is, amikor temetés lesz
De hangja elcsukló, mély és csöndes
Itt a falunkban már száz éve áll
Hangjára gyűlt össze a rengeteg betyár
De jött a háború, kiadták a parancsot
Katonának vitték el, messze a harangot
A kicsiny faluban nem hallottak felőle
Megváltozott már, ágyú lett belőle
Viharban az ezred, a menny dörög
A csendes harang ágyúként dübörög
Lassan vége a csatának, ő már nem kell
Megint átformálják, láng lobban fel
A forró rezet öntik a mintába
Újra harang lesz, a kis falucskába
Szól, ha szólni kell, máskor hallgat
Ez áll rajt: öntötték 1860.
Tűz
A tűz
fel-fellobban
a szívem
érted egyre jobban
dobban
A mosolyod
mint mikor a nap kel fel
A szemed
akár a tenger
nekem kell.
Világ
Valaki most,ebben a percben
vall szerelmet
másutt, egy elítélt
kap kegyelmet
Valahol tél van, s van ahol
most bont szirmot a virág
A föld hatalmas,de
pici a világ.
